Ezen a héten 3 fantasztikus napot töltöttem el, rengeteg fantasztikus emberrel, egy fantasztikus tájon. Igen, ez volt a 3 napos osztálykirándulás, 2 osztállyal, Erdélyben. Mivel tanulmányi kirándulásnak indult (az is volt), azt hittük, hogy dögunalom lesz az egész. Mondhatni a fél osztály nem akart elmenni, bárhogy is próbáltuk velük elhitetni, hogy ha jó a társaság, akkor a kirándulás se lehet olyan rossz. A végén szinte az egész osztály jött, kivéve pár embert.
Busszal mentünk, és sokszor megálltunk azért, hogy megnézzünk 1-1 várost, érdekességet, illetve, hogy eltudjunk menni wc-re. Mikor odaértünk, elmentünk vacsorázni, egy parasztházba, ahol mindenki tök kedves volt, és finom volt a kaja is. Később elindultunk a házhoz, és mindenki keresett magának szobatársat, aztán szobát is. Én Meggivel, Stellával és Eszterrel voltam. Először azt hittük, hogy rossz szobába kerültünk, mivel közel voltunk a tanárnőhöz, de aztán kiderült, hogy nekünk volt talán az egyik legjobb szobánk.
Másnap reggel 8-kor keltettek minket, mert indulni kellett. Reggeli után, megnéztünk egy templomot, hegyet másztunk, aztán lovaskocsival felmentünk a Hargitára. Elég rossz idő volt, zuhogott az eső és eléggé fújt a szél, mégse volt rossz kedvünk. Meggivel pont azt beszéltük, hogy talán a mi lovaskocsinkban volt a legjobb társaság, a legjófejebb felnőttekkel. Mikor felértünk, Meggivel pléddel takaróztunk, és vártuk az ebédet. Miután megebédeltünk, elindultunk lefelé és rengeteg szivárványt láttunk.^^ Nagyon szépek voltak.*-* Este találkoztunk a helyiekkel, akik táncoltak nekünk, aztán minket is megtanítottak pár lépésre. Elég jól összehaverkodtunk velük, jó fejek voltak, helyesek is, csak az volt kicsit furcsa, ahogy beszéltek.:)
3. nap lementünk Parajdon a sóbányába, és összefutottunk az egyik mezőberényi focistával Viktorral. Kiderült, hogy ők is jöttek a csapattal kirándulni. Elmentünk az árvákhoz is, ahol egy 5 éves kisfiúval meg egy kislánnyal összebarátkoztam. Kérdezték a nevemet, megfogták a kezemet, meg megöleltek. Nagyon aranyosak voltak.:) Még fociztunk egy kicsit, de aztán én kiszálltam a lábam miatt. Miközben hazafelé jöttünk tök jót aludtam a buszon, aztán beszélgettem Dórival és Bettivel, végül pedig Geriéknél kötöttem ki, és kártyáztunk, meg beszélgettünk. 
Szerintem ez a kirándulás lehetőséget adott arra, hogy a c-sekkel még jobban összebarátkozzunk és hogy lássuk azt, hogy nem minden a számítógépről meg az ilyenekről szól, hanem néha jobb együtt lenni a barátaiddal, táncolni, kikapcsolódni. Meg persze arra is, hogy milyen jó nekünk, hogy van családunk és hogy annyi szeretetet kapunk tőlük, hogy az leírhatatlan.
