Veled minden olyan más és jó értelemben.. Imádom mikor nevetünk olyan dolgokon, amik nem is viccesek; mikor csak megyünk a semmibe, és te mindig le akarsz ülni; vagy mikor érzem, hogy rám nézel, de én mégse nézek oda, mert tudom, hogy azonnal elvörösödnék. Ezek mind apró dolgok, de bennem mégis nagy nyomot hagynak. Úgy érzem nem érdemlem meg a pillantásod, az öleléseid, és egyáltalán azt, hogy jóba legyél velem.. Te tökéletes vagy, helyes és jó fej, vicces, kedves és figyelmes; én meg még szépnek se mondanám magamat, nemhogy rendesnek..
Mikor megismertelek, már akkor tudtam, hogy mi nagyon jóba leszünk. Mindig fel tudtál vidítani, meg tudtál nevettetni, mindig rengeteget beszélgettünk és mikor elmentél, hirtelen rossz kedvem lett. Először nem tudtam, hogy miért, hiszen ilyen még nem volt, hogy ennyire ragaszkodtam volna valakihez, akit még akkor csak 1 hete ismertem.
Aztán egyszer felhoztad a találkozást. Nagyon izgatott lettem, mert már nagyon szerettem volna veled találkozni... Mikor megláttalak, fúú az valami szédületes pillanat volt. Felém jöttél, és rám mosolyogtál azzal a szörnyen cuki mosolyoddal, velem meg megállt az idő és arra gondoltam: hogy lehet valaki ennyire aranyos..?? Nagyon sokat beszélgettünk és rengeteget meséltél magadról aznap, én meg egyre jobban megszerettelek.
Azóta sokat voltunk együtt, és mindig azt kívánom, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat. De aztán mindig véget ér, és nagyon rossz mikor el kell tőled válnom. Egy ölelés, 3 puszi és te már el is mentél..
El se hiszed mennyire tudsz hiányozni..
Nem tudom mit érzel, és mit gondolsz. Szeretnélek látni, de te nem is beszélsz velem. Fogalmam sincs mit érzek, csak tudom, hogy ez így nem jó. Szeretném tudni, hogy hogy vagy, és bármit amit lehetséges. Valószínű, hogy téged már semmi velem kapcsolatos dolog nem érdekel.. De akkor miért nem teszel már pontot ennek az egésznek a végére??
Nem tudom mit tegyek.. Mit csináljak?? A szótlanságod elbizonytalanít, a bizonytalanság megőrjít..
Azt mondják a szerelemben a kor, magasság és a súly nem számít. És hogy ha nagy távolság van 2 ember között, az még jobban össze tudja őket hozni. Remélem ez nálam is így lesz... Egyre jobban várják, hogy újra találkozzanak, tervezgetik a találkozást, bármennyi idő is teljen el, bármi is történjen addig, tudják, hogy egyszer úgyis együtt lesznek. Várnak egymásra és mikor újra együtt lehetnek, azt kívánják, bárcsak ez az idő örökké tartana... Az a baj az idővel, hogy mindig elfogy. Tegyél róla és minden napodat úgy éld meg, mintha az lenne az utolsó, és akkor sose lesz rossz napod. Élvezd ki minden pillanatát, mert semmi se tart örökké.
Sziasztok!
Ezen a héten 3 fantasztikus napot töltöttem el, rengeteg fantasztikus emberrel, egy fantasztikus tájon. Igen, ez volt a 3 napos osztálykirándulás, 2 osztállyal, Erdélyben.
Mivel tanulmányi kirándulásnak indult (az is volt), azt hittük, hogy dögunalom lesz az egész. Mondhatni a fél osztály nem akart elmenni, bárhogy is próbáltuk velük elhitetni, hogy ha jó a társaság, akkor a kirándulás se lehet olyan rossz. A végén szinte az egész osztály jött, kivéve pár embert.
Busszal mentünk, és sokszor megálltunk azért, hogy megnézzünk 1-1 várost, érdekességet, illetve, hogy eltudjunk menni wc-re. Mikor odaértünk, elmentünk vacsorázni, egy parasztházba, ahol mindenki tök kedves volt, és finom volt a kaja is. Később elindultunk a házhoz, és mindenki keresett magának szobatársat, aztán szobát is. Én Meggivel, Stellával és Eszterrel voltam. Először azt hittük, hogy rossz szobába kerültünk, mivel közel voltunk a tanárnőhöz, de aztán kiderült, hogy nekünk volt talán az egyik legjobb szobánk.
Másnap reggel 8-kor keltettek minket, mert indulni kellett. Reggeli után, megnéztünk egy templomot, hegyet másztunk, aztán lovaskocsival felmentünk a Hargitára. Elég rossz idő volt, zuhogott az eső és eléggé fújt a szél, mégse volt rossz kedvünk. Meggivel pont azt beszéltük, hogy talán a mi lovaskocsinkban volt a legjobb társaság, a legjófejebb felnőttekkel. Mikor felértünk, Meggivel pléddel takaróztunk, és vártuk az ebédet. Miután megebédeltünk, elindultunk lefelé és rengeteg szivárványt láttunk.^^ Nagyon szépek voltak.*-* Este találkoztunk a helyiekkel, akik táncoltak nekünk, aztán minket is megtanítottak pár lépésre. Elég jól összehaverkodtunk velük, jó fejek voltak, helyesek is, csak az volt kicsit furcsa, ahogy beszéltek.:)
3. nap lementünk Parajdon a sóbányába, és összefutottunk az egyik mezőberényi focistával Viktorral. Kiderült, hogy ők is jöttek a csapattal kirándulni. Elmentünk az árvákhoz is, ahol egy 5 éves kisfiúval meg egy kislánnyal összebarátkoztam. Kérdezték a nevemet, megfogták a kezemet, meg megöleltek. Nagyon aranyosak voltak.:) Még fociztunk egy kicsit, de aztán én kiszálltam a lábam miatt. Miközben hazafelé jöttünk tök jót aludtam a buszon, aztán beszélgettem Dórival és Bettivel, végül pedig Geriéknél kötöttem ki, és kártyáztunk, meg beszélgettünk.
Szerintem ez a kirándulás lehetőséget adott arra, hogy a c-sekkel még jobban összebarátkozzunk és hogy lássuk azt, hogy nem minden a számítógépről meg az ilyenekről szól, hanem néha jobb együtt lenni a barátaiddal, táncolni, kikapcsolódni. Meg persze arra is, hogy milyen jó nekünk, hogy van családunk és hogy annyi szeretetet kapunk tőlük, hogy az leírhatatlan.
Sziasztok!
Már régen írtam, ezért gondoltam ma neki kezdek. Ugyebár voltam még pénteken Meggi buliján. Tökjó volt, egy csomót hülyültünk, táncoltunk, énekeltünk, bár a felére nem emlékszek, de sebaj. Másnap reggelit csináltunk a fiúknak, aztán mikor hazajöttem, egész délután csak aludtam. Ki kellett magamat pihennem, mert másnap reggel indultunk is Fonyódligetre.
9-kor találkoztunk a többiekkel, és mivel apum vitt minket kocsival, kényelmesen el is fértünk. Útközben kibeszéltünk pár embert, meg zenét hallgattunk. Mikor odaértünk, mindenki rohant átöltözni és utána rögtön a Balatonba. A többi csapatból meg csak néztek minket a csajok, mert ők nem mehettek be. Szívás.:P
Másnap egy elég nehéz csoportba kerültünk, természetesen a Pest is velünk volt (mellesleg a Pestnél 4 Fradista csajszi játszik).A Kaposvárt hittük még nagy ellenfélnek, de megvertük őket, a Szigetvárral 3-3mat, a Pesttel 1-2t, Nagyatáddal pedig 2-1et játszottunk. Csoport 2.-ként továbbjutottunk és bár sejtettük, hogy a Pesttel még találkozni fogunk, nem mondtuk biztosra. Bianka melltartóját meg felraktuk a tetőre, mert hát igen, mi ott tanyáztunk éjszaka.:D A legröhejesebb az volt, hogy egész nap azt kereste.xd Még beszéltünk 10-ig a Pestiekkel, aztán mentünk aludni.
Mikor reggel felkeltünk tudtuk, hogy most jön a legnehezebb meccsünk, mert vagy bejutunk az első 4-be, vagy max 5.-ek lehetünk. Szerencsénkre, a Cserkeszőlőt megvertük, és aztán a Petneházát is, így már biztos volt: döntőt játszunk! Természetesen ahogy elképzeltük, a Pesttel játszottunk. Vezettünk 4-1re, de az utolsó 5 percben felhozták döntetlenre, aztán a büntetőknél eldőlt, hogy mi vagyunk az ország 2. legjobb csapata!
Nagyon büszke vagyok a csapatunkra!<3
